1973 ban, az ikrek jegyében születtem.

„Kis”fiam már 16 éves, kb. 1.5 éve élek boldog párkapcsolatban.

Több pilates oktató honlapján olvastam, hogy táncos, vagy sportolói (soxor élsportolói) múltal rendelkeznek. Az én életemben is fontos szerepet játszott a mozgás, de inkább csak a saját szórakozásomra.

Szeretek futni, szeretem az aerobicot (bár ezt már csak módjával), szeretek túrázni, úszni, de azt hiszem a legtöbben ezt elmondhatjuk magunkról, hogy ilyen vagy olyan mozgásformákat kedvelünk, mégsincs alkalmunk rendszeresen gyakorolni…vagy inkább kitartásunk, akaraterőnk az első lépéshez?

Mi vezetett a pilateshez?

Fiatalabb koromban rendszeresen futottam. Aztán megszületett a kisfiam, később munkába álltam, munka és gyerkőc mellett főiskolát végeztem. Hála a szüleimnek, akik mindig mellettem álltak és támogattak.

Benci kb. 6 éves volt amikor elkezdődtek hátfájdalmaim. Amikor már olyan szinten voltam, hogy reggel felkelni az ágyból már csak négykézláb kimászva tudtam édesanyám elvitt Budapestre az ORFI-ba kivizsgálásra. Nem találták okát a fajdalmaknak, fájdalomcsillapítókat írtak fel és mivel nem találtak okot, így igazán nem is tudtak velem és a hátammal  mit kezdeni.

Én viszont megrögzötten ragaszkodom a természethez, természetes gyógymódokhoz, de sajnos itt a gyógyfüvek nem segíthettek, időt kellett szakítanom a mozgásra.

Reggelente keltem, munka előtt tornáztam leginkább aerobic DVD-re. Javult az állapot, de nem volt az igazi…

Akkoriban olvastam először egy újságcikket a Pilatesről, képekkel illusztrálva, nagyon megfogott. 1-2 gyakorlat le is volt vezetve, kipróbálgattam őket és beépítettem a reggeli tornáimba. Naggggyyyyooonnn jóóóóóó voltJ

Mindig éreztem egy-egy megterhelő időszakban, amikor kimaradtak a tornák, hogy visszatérőben a hátfájás…megelőzni szerettem volna a kínokat, inkább igyekeztem heti 1x legalább tornázni.

Amikor összeköltöztünk jelenlegi párommal, reggelente már nem a torna volt az első. Reggeli készítés, mosogatás, pakolászás, stb…és ennek hamar meg is lett az eredménye…fájt a hátam. Megpróbáltam ráfogni, hogy biztos az ágy a rossz…de nem akartam újból fájdalomcsillapítóval élni, így inkább szakítottam időt a tornára…csak sokkal kevesebbet…

Mindenkinek ismerős: gyerek, férj, munka, kert, háztartás, kutyák….mégis mikor tornázzunk…?

Rájöttem, tornázni rendszeresen csak akkor fogok, ha eljárok órákra…de hová? Árokszálláson már jóga sem volt, a pilatest nem igazán ismerték….

Nincs mese nekem kell órát adnom. Beíratkoztam Budapesten egy pilates oktatókat képző intézetbe (az egyik oktatómmal készült cikket olvashatjátok az ideál fülön), letettem a vizsgákat.